12-13 lap az árvízkárosultakért

Szatmáry Zsófia  2010.08.11. 09:47

Ez volt az első alkalom Magyarországon, hogy a versenybridzs közcélokat szolgált. Az ötletgazda a Kibic KSE egyik tagja volt, aki a kora nyári, elképesztő károkat okozó árvíz elszenvedőinek támogatására kezdett hozzá a jótékonysági bridzsnap szervezéséhez.

A kezdeményezést elsőként Ladán Éva és az Értünk és Mindenkiért Alapítvány karolta fel, majd a Kibic KSE lendületes közreműködői (Pölöskei Petra, Pásztor Szilvi, Tibor Tamás, Szetei Zsolt) csatlakoztak hozzá, és nagy erejű támogató segítségükkel bizonyították, hogy a Kibicnek valóban semmi sem drága. A bridzs.hu weboldalon is közzétett felhívásunkra egymás után jöttek a sporttársi támogatások Csipka Szilvitől, Fülöp Zoltántól; felajánlást tett Csiby Éva, Hámori Zsuzsa, Hermányi Annamária, Vági György, Kerényi István, Lovas Jutka – ki így, ki úgy nyújtva segítséget a verseny létrejöttéhez. A zsűrizést Bozzai Péter és Bence vállalta ingyen, a verseny honlapját Simonkay Dániel készítette el, és az adományok összegyűjtéséhez a Kesztyűgyár biztosított helyet. Olyanok is akadtak, akik névtelenül kívánták támogatni az eseményt. A várakozásokat felülmúló adakozás eredményeképpen Edelény lakói nagy mennyiségű ruhaneműhöz, élelmiszerhez, iskolai eszközhöz és számos egyéb használati tárgyhoz jutottak.

 

A verseny végén kiosztott tárgynyereményeket szintén a verseny felkarolói és előremozdítói ajánlották fel. Ennek köszönhetően kapott kupát az első három helyezett, osztottunk ajándékot például a legrosszabb szkórt író párnak, de a legjobb amatőr, női, ifi és senior pár is kapott oklevelet és kisebb-nagyobb tárgynyereményt.

 

A mezőny legfiatalabb játékosa egy 11 éves esztergomi kisfiú volt, aki nála két évvel idősebb bátyjával életében először játszott bridzsversenyen. Nem csak a szüleik, de a szervezők is féltek attól, hogy a tapasztalt, sőt első osztályú játékosokat is felvonultató mezőny türelmetlenül viseli majd a két kezdő hibáit, lassúságát, tétova játékát, sőt az is kérdéses volt, vajon a gyerekek bírják-e cérnával és energiával a közel hatvan leosztásos versenyt. Mint később kiderült, nem volt ok az aggodalomra. A fiúk mind a két fordulót szó nélkül, fegyelmezetten játszották végig, a mezőny pedig nemhogy türelemmel, de kifejezett jóindulattal fogadta az újoncokat. Az ellenfélnek a szeme sem rebbent például, mikor a nagyobb fiú a licitmenet közepén így fordult felé:

 

-         Bocsánat… tessék mondani…

-         Igen?

-         … most hány kártyának is kell lennie nálam?

-         Tizenháromnak.

-         Nálam csak tizenkettő van…

-         Tedd le a kártyákat az asztalra így, ahogy mutatom, és számold meg egyesével.

-         Tizenhárom!

-         Jól van, de különben se izgasd magad, mert nemzetközi nagymesterek is végigjátszottak már partikat tizenkét lappal…

 

Köszönet segítőinknek és természetesen minden résztvevőnek, aki bridzsezőként jelenlétével és adományaival az árvízkárosultak megsegítése mellé állt.

 

 

 

Szatmáry Zsófia

az egyik szervező